Szathmáry Olga Ottília - Óceán-Valóság álom versem

SZATHMÁRY OLGA OTTILIA ÓCEÁN VALÓSÁG-ÁLOM (Vassné Katona Hajnalka festménye ihlette) Karodba vágyom, hol a végtelen óceán ölel. Hullámai a partra habokként sodródnak. Eggyé válik testünk a végtelen vízzel. Ott kezdődött életünk: köszönjük a MINDENHATÓNAK! Testem párhuzamosan fekszik a hullámok hátán, Földobja magasra, majd a mélybe lendül. Újra fölkap a víz sörényére lazán. Karod érzem, kiemel, ám testünk elmerül. Játszunk a habokkal, ők meg mivélünk! Sós vízzel lett teli szám, az úszó mozdulatot elvétettem. Sodródom, kapkodom a tempót, egymástól messzi kerültünk. Fölöttem sirályok vijjognak, ők vannak velem. Az óceán hullámai elveszni nem hagytak. Partra sodortak, a selymes homok fövenyre. Erőm vesztetten fekve, a habok paplanként betakartak. Kedvesem rám talált, szerelmesen fonódtunk össze. Óceán álmom: újra a parton kéz- a kézben séta. Mennyei boldogság lenne, még itt a földi életben. TE már HOLD! Testem izzó, érintésem vulkán láva. Fény-lényed éjszakánként újra látom békémben! Magyarország Budakeszi;Olaszország Milano-Marittime, Forli 2012.05.21. Szathmáry Olga Ottília Király Gyuláné Incy szerkesztette